Oláh Boglárka hegedűestje

Bevezetésképpen meghallgattuk Pietro Locatelli (1695-1764) négy tételes g-moll szonátáját. Az Amszterdámban megjelent sorozat egyik szonátája (op. 6, 1737), amely tulajdonképpen ún. sonata da chiesa (kamaraszónáta), és a lassú és gyors tempók egyenletes váltakozását tartalmazza. Ugyancsak barokk művet szólaltatott meg, amikor J. S. Bach I., g-moll szólószonátájának (BWV 1001) Adagio tételét adta elő. Az olasz templomi szonáta mintáját követő mű differenciált ritmikáját szabadon deklamáló hangszeres énekbeszédét igen kifejezően mintázta meg. A bachi fantáziához hasonló zenei áradatot igen megnyerően avatta élménnyé. Mozart G-dúr hegedűversenyének (K 216, 1775 Salzburg) mindhárom tételét a maga szépségében mutatta be. Ezt követően Oláh Boglárka megszólaltatta Eugéne Ysaye (1858-1931) II. szólószonátájának I. tételét (Prélude- Poco vivace) is, amely a híres Dies Irae dallamát dolgozza fel modern eszközökkel, virtuóz igénnyel.

Gyermekkori benyomások

A műsorban elhangzott még George Enescu Gyermekkori benyomások című darabja (op. 28, 1940), valamint Bartók Béla közismert Román táncai. Az előadott kompoziciók stílusairól színes, sokrétű képet alkotott a fiatal előadó. A barokk muzsika tökéletes zártságát az érzelmi kifejezés árnyaltságával párosította, és a közvetítés hitelességével szólaltatta meg. A hangzás igényességével, a hangszer lelkéből fakadó témák szépségével ajándékozta eg hallgatóságát. Horhat Valentina tanárnő zongorakísérete mindenütt jól alkalmazkodott az előadó szándékához. Oláh Boglárka teljesítménye nagy sikert aratott.

Forrás: Bihari Napló